~ Takarítáááás???? o.O

12. rész : )

Effy hirtelen megszorította a kezemet. Lágy, puha ujjai erősen kapaszkodtak belém, majd teste is hozzám simult. Átkaroltam őt, de keze még mindig a kezemben volt. Dobogó szíve szinte a torkában volt, majd’ kiugrott a helyéről.

Kéz a kézben sétáltunk ki a vidámparkból, Effy még mindig remegett. Magamhoz húztam és megöleltem.

- Nyugodj meg, nincsen semmi baj! – mondtam.

- Köszönöm, hogy vigasztalsz. – majd egy puszit nyomott az arcomra. Még közelebb simultunk egymáshoz, csak úgy izzott közöttünk a levegő. Átfonta karjait a nyakam körül, ajkaink lassan összeértek, majd köszönetképpen forró csókkal jutalmazott. 

~ * ~

Halk sutyorgásra ébredtem, kinyitottam a szemeimet és Billie állt fölöttem. – Hát te meg mit csinálsz? – kérdeztem.

- Csak bejöttem megköszönni, hogy megismerhettem Effyt. – mondta Billie.

- Hát, öö, izé, nincsmit. – mondtam álmosan, majd kipattantak a szemeim, és kérleltem Billiet, hogy mesélje el, milyen volt, merre jártak, mit csináltak.

Billie szépen, lassan mindenbe beavatott, részletesen elmesélt mindent. Édesen csilingelő hangjára ismét elálmosodtam, már szinte el is aludtam az ölében, de egy furcsa szó megütötte a fülemet.

- Tessék? – kérdeztem vissza, hogy megbizonyosodjak róla, jól hallottam-e.

- Istenien csókolt. – mondta Billie újra.

~ Ezek szerint jól hallottam.

- Ejha, te aztán tudsz valamit!

Billie csak mosolygott, majd óvatosan felállt az ágyamról, egy halk ’ Jó Éjt-et ’ suttogott a fülembe, és már csukódtak is le a szemeim.

~ * ~

Reggel óriási csörömpölésre keltem, nem tudtam mi az. Kikeltem az ágyamból, és követtem a hangot, ami a konyha felől jöhetett.

Mire leértem megláttam Billiet, egy kötény volt rajta, meg kell, hogy jegyezzem, nagyon mókásan nézett ki.

- Hát te meg mi a fészkes fenét csinálsz itt? – kérdeztem felháborodottan.

- Gondoltam megleplek egy…

- Hát sikerült meglepned, álmaim hercegeivel álmodok, majd óriási zajra kelek. – mondtam mérgesen.

- Jajj, de haragudjon, kedves Csipkerózsika, hogy meg mertem zavarni kegyed álmát…! – gúnyolódott Billie.

- Ennyire fűt a szerelem, hogy még piszkálódni is visszatért a kedved?

- Vicces, vicces. Majd ez felvidít! – és az orrom elé nyomott egy nagy tálcányi nutellával töltött epret.

- Káprázik a szemem, vagy ez valóban eper és nutella? – csodálkoztam.

- Jól látod, amit látsz! ; )

- És most fel akarsz engem hizlalni?

- Hát nem ártana neked néhány kiló, még a végén elfúj a szél! De valójában ez egy ajándék akart lenni, Effy miatt.

- De aranyos vagy, pedig Effyt valóban a szél sodorta hozzám, ez szimplán a véletlen műve, te pedig egyszerűen szerencsés vagy, bár meg kell hagyjam, Effy is az, hogy egy ilyen srácot fogott ki, mint te! 

- És egyébként mit szólsz az álláshoz? – érdeklődött Billie.

- Még nem tudok róla semmit.

- De ha elvállalod, akkor már hétfőn munkába is állhatsz.

~ Furcsa volt, hogy Billie így beszél, mert én az égvilágon semmit nem tudtam arról, hogy hol, mikor és mit fogok csinálni.

- Elvállalom? – kérdeztem.

- Hát nem éppen tűnsz egy rendmániás csajnak, aki folyton takarít…

- Micsoda? – most már végképp összezavarodtam, és nem értettem, hogy miről van szó. Lemaradtam valamiről, vagy mit történt?!

- Hát tudod, hogy takarítanod kell…

- TAKARÍTANOM?  - meresztettem a szemeimet.

- Igen, miért eddig nem tudtad? – nézett rám meglepettem Billie.

- Hát nem.

- Ja, akkor bocsi. Apu mondta a meccs után, hogy adjam át az üzenetet, ezek szerint kiment a fejemből.

Nagyot nyeltem, és nem sok hiányzott ahhoz, hogy kiabáljak. Mi az, hogy kiment a fejéből? Hogyan felejthetett el egy ilyen fontos üzenetet?

~ Azonnal fel kell mennem.

- Ezek szerint igen.

- De ugye azt tudod…

- Billie, nem tudok semmit, mondj el mindent! – emeltem fel a hangom.

- Nagyon jól megfizetik, és nem lennél rossz helyen.

- Most felmegyek, át kell gondoljam ezt az egészet…

- Rendben, de délutánra kéne a válasz, különben másé az állás, hiába ismeri apa a főnököt, sokan takarítanának ennyi pénzért, szóval fontold meg! – tanácsolta Billie.

Felrobogtam a lépcsőn, becsuktam magam mögött az szobaajtót, és lehuppantam az ágyamra. Nem éppen így képzeltem el a nyaramat. Kijöhettem Angliába, találtak nekem munkát. Eddig remek, de milyen munkát?! Takaríthatom majd más szemetét, utántölthetem a szappant, és felmoshatom a kiöntött üdítőt. Nem éppen a legnagyszerűbben hangzik.

Sarah véleménye fontos számomra, szóval felhívtam. Szerinte, ha megfizetik, akkor ne is gondolkodjak rajta. Sarah Anglia mániás, szóval ő azt mondta, hogy ha a helyemben lenne, akkor ő vígan lenne angliai takarítónő. 

Anyáékkal is beszéltem, apa csak nevetett, azzal érvelve, hogy még a saját szobámat sem tudom rendben tartani, akkor hogyan lennék képes akár egy egész irodaházat rendben tartani. Katie csak örült a hír hallatán, legalább lesz mit fecsegnie holnap a barátnőinek.

~ Lehet, hogy Sarah imádná ezt a munkát, de apának van igaza. Én és a takarítás 5 éves korom óta ősellenségek vagyunk. Hát igen, az a fránya porszívó nem akart arrébb menni, akármilyen szépen is kérleltem én, ezután jó nagyot rúgtam belé. A porszívó nem ment odébb, de az én lábam nagyon fájt. Ekkor határoztam el, hogy én nem szeretem a takarítást, ami a mai napig így van.

Csináltam egy jó hosszú listát, érvekkel és ellenérvekkel. Majd órákon át tartó gondolkodás után meghoztam a döntést…