~Hirtelen csók...

5. rész : )

Reggel mire felkeltem, már senki sem volt otthon. Vasárnap reggel üres a ház? Ez hogy lehet? Lesétáltam a lépcsőn, korgott a gyomrom, gondoltam keresek valami reggelit. 
Egy kis cetli volt az asztalon: Elmentem Bennel a piacra, Billie edzésen van. Sietünk haza, addig keress valami ennivalót! Linda néni xx

Egy doboz cornflakes állt az asztalon, nem is voltam igazán éhes, szóval egy kis cornflakes jó választásnak tűnt.

Reggeli után felhívtam anyáékat. Kate ki volt borulva, mert a suliban valaki tönkretette a rajzát. Próbáltam megnyugtatni több-kevesebb sikerrel. Apu alig figyelt rám, valamit szerelt… Anya meg azt sem tudta, hogy hol a feje. Mosás, főzés, és még sorolhatnám… Náluk ragyogó idő volt.

Itt borús idő volt, mellesleg még az eső is szemerkélt. Nagyszerű, még sétálni se mehetek el…

Gondoltam, rákeresek erre a One Direction-ra. Nem tudom miért, de nem mennek ki a fejemből… oO

Nem kellett 2o perc se talán és már szinte az összes számukba beleszerettem. Nagyon jól nyomják a srácok! Néztem róluk képeket is, hát mondanom sem kell, elfogadnám mind az ötöt! ; )

Most már tudom a neveiket is! Niall, Louis, Liam, Harry és Zayn. És Billie jól emlékezett, Harry az a cuki göndör… : )

A házunktól pár saroknyira van egy hanglemezbolt. Holnap, ha szebb idő lesz, elmegyek és megnézem, hátha van One Direction – Up All Night CD-jük.

~*~

- Na, milyen volt az edzés? – kérdeztem Billie-től.

- Fárasztó, de mégis élveztem. Gyakorolnunk kell, tudod, pénteken meccs. – mondta kifulladva.

- Igen, tudom. Majd ott ülök és szurkolok neked, ajánlom, hogy jó legyél! :D

- Igyekszem, de tudod, ez csapatjáték. Nem tőlem függ minden.

- Igen, ez igaz. De engem Billie érdekel, nem pedig a többi idióta mezben futkosó srác.

Billie elmosolyogta magát.

 - Azért vannak rendesek is, azt hiszem.

- Hát, ha ilyen bíztatóan mondod, el se merem képzelni mennyire rendesek lehetnek…

- Az igazság az, hogy sok az elkényeztetett anyuci pici fia. Ők azt hiszik magukról, hogy profi sportolók, bármelyik csajt megkaphatják, és pénzzel mindent elérhetnek. Holott ha a szüleik nem fizetnének 3x annyi tagsági díjat, már rég nem lennének a csapatban, arról nem is beszélve, nem hinném, hogy egy lánynak bejön az, ha valaki bunkó és tapintatlan vele...  – magyarázta Billie.

- Hát valóban nem nyerné el a tetszésemet...

Eközben kint elállt az eső.

- Mutassak pár trükköt? – kérdezte Billie.

- Most? – néztem rá értetlenül, hisz alig pár perce állt el az eső.

- Miért ne? 

- Jól van, felőlem mehetünk! ; )

Rohantunk le a lépcsőn, majd’ beleremegett a ház.

- Mi ez a nagy sietség? – kiabált ki Ben bácsi a nappaliból.

- Kimentünk az udvarra, mutatok pár trükköt Em-nek. – válaszolt Billie.

- Még szerintem vize… - szólt Linda néni.

- Hagyjad, fiatalok még! – mondta Ben bácsi.

Linda néni mondott valamit, hogy szerinte még… de a végét már nem hallottam, nem is törődtem vele különösebben.

~*~

- Nézd Em, így kell. Fel, fel és …

- Le – nevettem el magam, hiszen Billie elcsúszott a vizes füvön.

- Haha. Nagyon vicces, de ezt még megkapod. 

Azt vettem észre, hogy kergetőzünk, mint két óvodás. De ekkor kezdtem elveszteni az egyensúlyomat. Mintha kicsúszna a lábam alól a talaj. Huppsz. Pár másodperc múlva már a földön landoltam. Billie pedig bennem esett el. Jó pár percig csak feküdtünk a fűben és próbáltunk kommunikálni egymással, ami sikertelennek bizonyult, hiszen egyikőnk se tudott megszólalni a nevetéstől.

 Magamra néztem, az arcomról hirtelen lehervadt a mosoly. Csupa víz és sár voltam.

- Baj van? – kérdezte aggódva Billie.

- Hát egy vaddisznó tisztább, mint én. Úgyhogy, ha nem haragszol, én bemegyek, lezuhanyozok és átöltözök.

- Ne már, tiszta vicces ez az egész. – mondta Billie és odahúzott magához.

Némán feküdtünk egymás mellett. Billie közelebb húzódott. A szívem a torkomban dobogott. Finoman simogatta a karomat. Libabőrös lettem.

- Billie, beszéln… - itt elcsuklott a hangom.

- Tudom. – felelt Billie, átkarolt, majd hirtelen megcsókolt.

Nem tudtam, hogy mit csináljak. De olyan érzésem volt, hogy menjek el onnan. Kiszedtem magam a karjai közül és berohantam a házba.

Csak álltam a zuhany alatt, hagytam, hogy a víz lemossa a könnyeimet…

- Emily, vacsora! – szólt fel Linda néni.

Lementem. Billie szomorú tekintettel nézett rám, majd hirtelen elkapta tekintetét, és az asztal felé meredt.

- A mai vacsorát inkább kihagyom, nem nagyon tudnék most enni…

- Történt valami? – kapta fel a fejét Ben bácsi.

- Nem, nem történt semmi. Csak nem vagyok éhes, inkább lepihennék, nagyon fáj a fejem.

- Rendben, egy kis alvás biztosan segít majd. Jobbulást szívem! – mondta Linda néni.

Felmentem a szobámba, kitört belőlem a sírás. Belefúrtam a fejemet a párnámba. Csak sírtam és sírtam.