3. rész : )
Reggel felkeltem és lementem a konyhába.
- Jó reggelt Linda néni! Mi ez a finom illat? – érdeklődtem.
- Hát te hogyhogy ilyen korán? Á, semmi csak egy kis friss omlett.
- Nem aludtam túl jól, zavaros álmom volt.
- El szeretnéd mesélni? Én szívesen meghallgatlak. – mondta bíztatva Linda néni
.
- Valaki követett. Sötét volt, és fáztam. Csak futottam és futottam.
- Hát ez valóban nem kellemes, de biztos csak az új hely miatt. De remélem, azért jól fogod érezni magad nálunk!
Linda néni ekkor nagy mesélésbe kezdett. Főként Billie legkínosabb történeteivel állt elő. Persze, hogy nem bírtuk ki nevetés nélkül.
- Anyu, mi ez a ricsaj? – kérdezte álmosan Billie.
- Semmi, csak elmeséltem, amikor másodikos korodban…
- Anya! Emily csak 1 napja van itt. Még nem kell mindenbe beavatni…
~*~
- Shhht. Aludj csak tovább. – suttogta Billie.
Ez az omlett isteni finom volt! – mondtam.
- Örülök, hogy ízlett!
- Ben bácsi alszik még? – kérdeztem.
- Bár tehetné, de sajnos nem. Már korán reggel elment dolgozni. Egyébként van valami program mára?
- Mára még nincs. De Billie megígérte, hogy holnap felülünk a London Eye-ra.
- Remek. Azt én is nagyon szeretem! : )
- Nemsokára én is megyek. De délután, ha lesz kedved, akkor eljöhetsz velem vásárolni.
- Igen, szívesen mennék, de csak ha nem zavarok…
- Te zavarni? Ugyan már, ne szórakozz Em! Végre valaki örömmel jönne velem, a fiúk nem szeretnek vásárolni..
~*~
Linda néni elment. Nem sokkal utána Billie is ment segíteni a barátjának. Egyedül maradtam, enyém a ház. Mit csináljak egy teljesen üres házban? Gondoltam felhívom anyáékat, de rájöttem, hogy ilyenkor ők is dolgoznak. Bekapcsoltam a TV-t. Csupa unalmas híradó volt. Végre találtam egy zenecsatornát.
- Ezt a számot is ismerem. Sőt, ezt is. És ezt is!
Jól elénekelgettem, de azért figyeltem az ajtót, hátha betoppan valaki, és meghallja a borzalmas hangomat… Már majdnem kikapcsoltam a TV-t, amikor egy új klipre lettem figyelmes. Várjunk csak, ezek meg kik? 5 srác, ha jól számolom. Még soha nem hallottam azt a számot. Egész jó, de kik ezek? A szám végén ki volt írva, hogy One Direction – What makes you beautiful. Még névről sem ismerősek, na mindegy is.
Fel kéne öltöznöm, Linda néni egy órán belül itthon lesz, és nem szeretném, ha látná, hogy milyen lusta vagyok… : D
~*~
- Na, és ez hogyan áll rajtam? – kérdezte Linda néni.
- Remekül festesz benne! Jól áll neked a kék!
- Köszönöm. Szerinted megvegyem?
- Mindenképpen. Divatos, szép, olcsó és még jól is áll, akkor meg miért ne? : )
- Igazad van! És mit szólsz ehhez az övhöz?
- Nem is tudom, szerintem az alatta lévő jobban illene hozzá!
- De jó, hogy mondod! Eddig azt észre se vettem. A fiúk meg mindig csak rábólintanak, csak menjünk már. Köszi, hogy eljöttél velem Em!
- Semmiség! Legalább kicsit hasznosnak érzem magam.
Mire hazaértünk, már Ben bácsi és Billie is otthon volt.
- Két éhes férfi várt rám, nem kell semmit mondanotok, már neki is látok a vacsorának!
Felmentem a szobámba. Felhívtam anyáékat. Ott volt Kate barátnője, szétszedték jóformán az egész házat. Anya alig bírt beszélni, ezért inkább letettük.
Linda néni szólt, hogy kész a vacsora. Vacsora után Ben bácsi a gazdaságról kezdett beszélni, ami őszintén, engem marhára nem érdekel. Egy darabig értelmes fejjel néztem a beszélgetést, majd inkább felmentem.
Halk kopogást hallottam az ajtón.
- Gyere csak be! – mondtam.
- Nem zavarok? – lépett be Billie.
- Dehogy. Gyere, ülj ide mellém.
Billie fáradtan odacsoszogott mellém az ágyra.
- Elfáradtál, mi?
- Az nem kifejezés. Szívesen segítek, de azt nem tudtam, hogy a 6. emeletre költözik. Ezzel még semmi gond nem lett volna, hisz ott volt a lift. De milyen a mi szerencsénk, hát persze, hogy most nem működik…
Billie gyengéden rádőlt a vállamra. Olyan más most minden, mintha a bátyám lenne ( elvégre az unokabátyám ) . Némán ültünk jó pár percig.
- Holnap akkor megyünk? – emelte fel a fejét Billie.
- Naná!
- Ráérsz felkelni, vagyis aludj nyugodtan. Én nem szeretnék korán menni, láttad milyen morcos vagyok reggelente… : D
- Nem gond, én sem vagyok a koránkelés híve. A mai kivétel volt.
- Nem voltál még Londonban, ugye?
- Nem, ezelőtt még soha.
- Akkor lesz mit megmutatnom, azt hiszem.
Elég fáradtak voltunk mind a ketten. Eldőltünk az ágyon, és azonnal elaludtunk.
~*~
Hajnalban valami mocorgást hallottam, fel is keltem rá. Ám ekkor egy lágy kéz simította meg az arcomat.
Jóó lett nagyon :)
VálaszTörlésKöszönööm Kata:)
VálaszTörlés