~*Fangirling moment*

16. rész : )

Sziasztok! Elég rövidke rész lett, de még ma felrakom kárpótlásul a folytatást! Jó olvasást! 

Ugyanis nagyon ismerős volt a helyszín. Rájöttem, hogy honnan. Ezek szerint nem vagyok őrült! Azon a folyosón volt pár másodperc felvéve, ahol én dolgozok, lent az alagsorban. Ezer hely közül felismerném, sőt még a kulcscsomóm is ott volt a zárban, szerencsémre senki nem zárta rám az ajtót. 

Leállítottam egy pillanatra a videót. * Fangirling moment * Ugráltam, visítoztam, mint egy őrült, majd hirtelen a sírás tört belőlem elő. Sarah értetlenkedve nézett rám, hogy nekem mi bajom van.

- Sarah! A mai nap egy épületben, egy folyosón voltam a One Directionnel, hallottam a nevetésüket, Niallét tisztán ki tudtam venni a hangokból, de amikor kinéztem az ajtón, akkor senkit sem láttam, ezért azt hittem, hogy csak képzelődök.

Sarah megértő volt, majd ő is sikítozni kezdett. Tovább néztem a videót, a fiúk éppen kommandósat játszottak a folyosón, tehát innen a nevetés és a hirtelen csend, és talán az eltűnés is. A videóban Liam megszólalt, hogy most betekintést engednek egy fantasztikus rádió mindennapjaiba. Izgatottan vártam, hogy mi lesz. Körülbelül 10 másodperc elteltével nem sok híján sokkot kaptam. A srácok szaladnak ki a liftből, és egy mosolygó lány megy a kamerával szemben. Kettőt találhatsz, hogy ki volt az a lány… Hát persze, hogy én. Ez az ebéd után volt, amikor boldogan (és jóllakottan) sétáltam a lift felé. Akkor ők voltak az árnyak, és magyarázatot kaptam a kamerára is, hogy miért volt ott. Óriási sikítást hallottam a fülhallgatómban. Sarah volt az. 

- TE SZENT ISTEN! EM, TE BENNE VAGY A VIDEÓBAN! – kiabálta, majd levegő után kapkodott.

- Igen! – majd együtt sikítottunk egy nagyot, és láttam, hogy egy könnycsepp gördül le az arcán. – Miért sírsz, mi a baj?

- Büszke könnyek, Em.

- Pedig a véletlen műve volt az egész. – mondtam, és a szívem úgy kalapált, hogy már érzetem, hogy a torkomban van.

- Em, most mennem kell, az öcsém hív. Tudom, nehéz lesz, de nyugodj le egy picit, nem szeretném, hogy elájulj. Majd még beszélünk! Szia, eszméletlenül hiányzol! És ha látnád még a srácokat, ne felejts el nekem is autogramot kérni, imádlak! – köszönt el Sarah.

- Szia, feltétlenül hozok neked is! Csak legyenek még ott, csak 2 percre. Ha csak annyit is beszélhetnék velük, én már akkor is maximálisan boldog lennék, egy álmom válna valóra, tulajdonképpen a legnagyobb álmom. Mert az egyik álmom már megvalósult, hisz’ Angliában vagyok, a munkahelyem pedig minden elvárásomat felülmúlja.