1. Rész
Június 15.
Meleg nyári nap volt. Szikrázó napsütés. Jól indult a napom. : )
- Emily én elugrok a virágoshoz. –mire hazaérek, legyél felöltözve! Reggeli az asztalon. Sietek. Szia! – kiabálta anya.
Én egy halk – Jó-t – válaszoltam, a fejemre húztam a takarómat és aludtam tovább.
~ * ~
14:30
Ideje indulni az évzáróra. Félek. Ezen múlik minden. Ha nem lesz 4,4 fölött az átlagom, akkor az angliai utamnak lőttek… : ss Pedig Billie már tűkön ül, hogy mikor láthat újra. Ha jól emlékszem, akkor 3 éve látott utoljára, mama 60. szülinapján.
~*~
Csak az unalmas igazgatói beszél…
- És most megkérek minden tanulót, hogy fáradjon az osztálytermébe – mondta az igazgatónő.
Az osztályfőnök a neveket sorolja. – Miért tart egy óráig felsorolni 30 nevet? : o -
- Emília / aki ismer az csak Emilynek vagy Emnek szólít / a bizonyítványod… - remegő lábakkal nagy nehezen kivánszorogtam a tanári asztalhoz – elismerésre méltó. Gratulálok!
-
Egy erőltetett műmosolyt tudtam kierőszakolni magamból. Aggódó tekintetemet egész ügyesen leplezve nyitottam ki a bizonyítványomat. Tanulmányi átlag: – meg se merem nézni, pedig ezek csak számok, nekem rengeteg dolog múlhat rajta – 4,7. El se akartam hinni. Ez biztos, hogy az enyém? Egy kis könnycsepp gördült végig az arcomon. A barátnőim bánatos arccal néztek rám. Egy halvány mosolyt küldtem feléjük, jelezve: aggodalomra semmi ok! : ) Sikítani tudtam volna örömömben!
~*~
Odaadtuk a virágokat a tanároknak, majd első dolgom volt megkeresni a barátnőimet.
- Na, hogy sikerült? – kérdezte Sára, akit mindenki csak Sarahnak hív. – Jól – feleltem – 4,7 lett az átlagom. –
- Ez azt jelenti, hogy mehetsz Angliába? *-* - szólalt meg Lucy. – Hát, nagyon úgy néz ki! - A csajokkal eljártuk az örömtáncunkat, amit még kb. 7 évesen találtunk ki: D Megöleltünk egymást. – Akkor szép nyarat csajszik! Szeptemberben találkozunk! – olyan távolinak tűnt ezt kimondani.
Miután beültünk a kocsiba, Sarah rohant oda hozzánk. – Mikor is indul a repülőd? – kérdezte lihegve. - Június 17. délelőtt 1o órakor. Miért? – néztem rá furcsán. - És nem bánnád, ha kikísérnélek? – Hogy én nem bánnám-e? A világ legboldogabb embere lennék! - Akkor 2 nap múlva találkozunk. Puszii! – Már rohant is tovább. Csak tudnám hova siet ennyire… : D
~*~
- Anyaaaa! Mit pakoljak be? Tudom, hogy ott sokat esik az eső, de azért vihetek normális ruhát is ugye? –
- Ne aggódj már annyit Em! Máris megyek és segítek, csak előbb befejezem a vasalást. –
Istenem, mire mennék én anya nélkül. 16 éves vagyok, és még a saját ruháimat se tudom összepakolni…
~*~
Brrrrr.
Mennyi az idő? 6:20 Még simán aludhatok, csak elfelejtettem kikapcsolni a reggeli ébresztőt… 1 nap múlva utazok, az pillanatok múlva lesz. Kipattantam az ágyból, és pakolni kezdtem.
- Jó reggelt… Te már felkeltél? – lepődött meg anya, hogy én, akit jóformán hétvégén 10 óra előtt még ha muszáj se lehet kirobbantani az ágyból már 8kor ébren van.- Jó reggelt anya! Igen, már fél 7 óta ébren vagyok. Meglepő, mi? –
- Ezek szerint tudsz még meglepetéseket okozni nekem. Mit szeretnél reggelizni? – váltott gyorsan témát.
- Egy tejeskávé bőven elég lesz, köszi!
- Tejeskávé? Nem vagy eléggé felpörögve? – viccelődött anyu.
~*~
Nem tudok aludni… Pedig holnap reggel kénytelen leszek korán kelni. Holnap megyek Angliába!!! Már úgy hiányzik Billie, Linda néni, meg persze Ben bácsi és fárasztó poénjai… De már csak pár óra és újra látom őket. Ha viszont azt szeretném, hogy Emilyt lássák, és ne egy álmos rongyot, akkor muszáj pihennem egy kicsit…
~*~
Június 17.
Mire felkeltem, Sarah már nálunk volt. Épp reggelizett, nem voltam éhes, de olyan jóízűen ette azt a vajas kiflit, hogy én is megkívántam. : )
Pont befértünk a kocsiba. Apa vezetett, anya ült mellette. Sarah, Kate ( a húgom ) , meg én hátul ültünk. Már alig vártam, hogy megérkezzünk. Totál elzsibbadt a lábam. : s
Már elköszöntem mindenkitől, amikor Sarah megállított. Egy kis dobozt nyomott a kezembe. – Meglepetés. Csak ha megérkeztél, azután nyisd ki! Jó utat! : ) – megölelt, és egy nagy puszit nyomott az arcomra.
Felültem a repülőre. – Kérem, csatolják be az öveiket, jó utazást kívánunk! -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése