8. rész : )
- Szóval, a helyzet az, hogy… - ismételte magát Ben bácsi.
Sírás közeli állapotban voltam, bár nem tudtam eldönteni, hogy miről is van szó. Az egyik szemem sírt volna a szorongástól, a másik pedig bizakodva mosolygott.
Szívesen megállítottam volna az időt és felsikítottam volna, majd jót röhögve magamon, így már a feszültséget leküzdve visszacseppentem volna a rendes kerékvágásba. De nem tehettem.
- Kérlek, bökd már ki! – mondtam.
- Nos, Emily! Hát arról van szó…
Már majdnem elájultam amikor Billie rohant oda hozzánk ezt kiáltva – Apa talált neked munkát!!! –
- Te kis poéngyilkos, nézz már rá Emre , az a kétségbeesés az arcán… - bosszankodott Ben bácsi.
- Hát, én, ööö… ÁÁÁÁÁ!! – (ennyit tudtam csak kinyögni)
- Köszönjük Em ezt a szó szerint fülsiketítő hozzászólást. – jegyezte meg Billie.
Megkönnyebbültem. A fellegekben jártam.
~ Hol fogok dolgozni? Nando’s vagy Milkshake City? De jó lenne, úgy talán láthatnám a srácokat… - gondoltam.
Megöleltem Ben bácsit, majd rohantam fel a szobámba.
~ Sarah. Fel kell hívnom, most!
Sarah hozta a formáját, örült velem együtt. Ugrált és visítozott, mint egy óvodás
.
- És hol fogsz dolgozni? – kérdezte Sarah érdeklődve.
- Látod, ezt még nem tudom. Annyira megörültem annak, hogy lesz munkám, hogy a részletek nem igazán foglaltak le.
~ Bár így, hogy kérdezte, engem is kezdett érdekelni a dolog.
Bip-Bip. Jött egy SMS-em. Ez állt benne:
„ 5 perced van, hogy kicsípd magad. Egy különleges helyre viszlek el… A konyhában várlak. Billie xx ”
Gyorsan elköszöntem Sarahtól, majd kerestem valami tűrhető rucit és feldobtam egy szolid sminket.
- 2 percet késtél. – mondta Billie gúnyolódva.
- Örülj neki, hogy csak kettőt. :D – mondtam – De mégis hova megyünk? – kíváncsiskodtam.
- Mióta szokás előre lelőni a poénokat?
- Wow. Akkor meglepetés lesz?
- Hát, hogy őszinte legyek, nagyon annak tűnik…:”D
- Két meglepetés egy napon… Nem lesz ez egy kicsit sok?
- Nem fogod megbánni, ezt garantálom. De előbb bemehetnénk a McDonald’s-ba? Nagyon éhes vagyok, és még időben vagyunk.
- Persze, menjünk!
Billie vett 5 sajtburgert, ami furcsa volt, hiszen egyiket se ette meg.
- Nem eszed meg őket? – kérdeztem meglepődötten. – Az előbb még éhen akartál halni…
- Á, inkább későbbre tartogatom. – felelt Billie.
~*~
- Billie, nem akarok beleszólni, de már vagy háromszor megyünk végig ezen az utcán…
- Először is csak teszteltem a megfigyelőképességedet, másodszor pedig túl korán jöttünk, valamivel el kell ütni az időt – magyarázta Billie.
~ Korán? Este 7 van… oO
Végre leparkoltunk, és Billie tanácsára sétáltunk egy kicsit.
- Em, ígérj meg valamit.
- Mégis mit? – kérdeztem.
- Bármi is fog történni, te nem fogsz sikítani…
Egyre kíváncsibb lettem, mi adna okot arra, hogy sikítsak, hol van az a különleges hely?
- Hát, rendben. – ígértem meg végül.
Billie ekkor átölelt, majd leszakított egy virágot, és a lazán befont hajamba tűzte.
- Így még szebb vagy – és mosolya és ragyogó szeme bevilágította az egész utcát.
Éreztem, hogy elpirulok. Nem szoktam bókokat kapni, és én se gondolom magam szépnek.
- Billie, van egy kis gond…
- Igen, mi lenne az? – kérdezte Billie kétségbeesetten.
- Azt hiszem, hogy én túl kíváncsi vagyok…
Billie csak felnevetett.
- Ne búsulj, ez természetes. Amúgy mennyi az idő?
- Negyed 8 múlt két perccel.
- Akkor lassan ideje indulni.
Majd sarkon fordult, és elindult az ellenkező irányba magával húzva engem is.
- Ez most mi? Egész eddig arra gyalogoltunk, most meg visszafelé megyünk?
- A helyzet az, hogy pont a megfelelő helyen parkoltunk, csak gondoltam elterellek egy kicsit.
~ Francba. Abszolút nem figyeltem, hogy hol álltunk meg.
Hirtelen megpillantottam egy hatalmas irodaház-szerűséget.
Rajta óriás lila betűkkel ez állt:
/ folyt. … (: /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése